-Biztos,jól vagy?-kérdezte Rahne a Nagy Szökés estéjén-Olyan nagyon fehérnek tűnsz.Ne szóljak Ciklonnak vagy valami?

-Semmi bajom,nyugodj meg.Csak nem vagyok éhes.

-Rendben.Te tudod.Én mindensestre megyek.Ne hozzak fel neked valami kaját?Éjszaka aztán majd csaphatunk egy külön kis bulit magunknak.Mit szólsz hozzá?Majd eldumcsizunk meg minden.

-Egy angyal vagy,de komolyan nem vagyok éhes,köszönöm.És túlságosan is fáradt vagyok egy éjszakai bulihoz.

-Rendben.Szia!

Megvártam amíg Rahne kisétál a szobából,majd kipattantam az ágyból,előkerestem a bőröndöm.Éppen néhány ruhát dobáltam bele,mikor befutott Kitty.

-Kész!Én erre nem vagyok képes!Ez nekem már sok!

-Jaj,dehogyis!Jók leszünk,hidd el!És sikerülni fog!Nem fogják utálni a mutánsokat!Gondolj erre!

-Rendben,oké.Megértettem.A mutánsok.Azok mi vagyunk..

-Minden rendben,Kitty?Olyan furi vagy.Mint aki bekattant.

-Nem kattantam be!De egyszerűen őrültség amit csinálunk!

Akkor teleportál be Kurt a szobába.

-Én kész vagyok!Akár indulhatunk is.De azt még mindig nem értem,miért nem tudunk vacsora után indulni.Éhes vagyok!

-Majd a vasútállomáson eszel valamit.Egyébként én is kész vagyok,meg szerintem már Kitty is,de Kitty totál becsavarodott.

-Nem csavarodtam be!-ordított Kitty.

-Jó,nyugi!Ha ordibálsz mindenki meghallja!Most komolyan,Kurt!Te láttad már ilyennek?

-Nem.

-Ide figyelj,Kitty.Nem tudom,mi ütött beléd,de azt ajánlom legyél normális de nagyon gyorsan,mert különben nagyon meg fogod bánni!

-Jól van,jól van!Nem kell úgy viselkedni velem,min egy óvodással!

Szerencsére Kitty ezután már teljesen normális volt.Az intézetből sikerült kijutnunk úgy,hogy senki nem vett észre minket,ami szitén nagy szerencse volt.

-És most?-kérdezte Kitty,mikor már kint voltunk az utcán.

-Mondjuk eltelportálhatnánk az állomásra,ugyanis már nagyon éhes vagyok!

-Nem!Nem teleportálhetunk pont most!Mert akkor az emberek még jobban megutálnak minket,nekünk pedig pont az ellenkezője a célunk!Vagyis egy taxit fogunk fogni!

Épp jött is arra egy,szóval gyorsan leintettem.

-A vasútállomásra legyen szíves!

-Hát ti gyerekek,miért mászkáltok ilyen későn egyedül?

-Bulizni megyünk.Tudja,az egyik jó barátom New York-ban lakik és egy fergeteges bulit fog csapni.De a szüleink nem tdunak róla..szörnyen régimódiak!-mondtam és megforgattam a szemem.

-Olyan ismerősek vagytok nekem...Talán a lányom iskolájába jártok?

-Elképzelhető.De tudja a szüleink híres...híres..ööö..izé..orvosok.Igen.Lehet,hogy a tévében látott minket néha.

-Lehet.Akkor irány az állomás.

Ahogy megérkeztünk az állomásra,Kurt rohant a büfébe.Kitty és én gyorsan utána siettünk.

Vettünk egy-egy üdítőt és egy-egy hambugert.Vidáman szürcsölgettem a kólámat,mikor a tévében megint minket mutattak.Egy pillanatra megdermedtem.És egyre több ember kezdett mutogatni ránk és összesúgtak a hátunk mögött.

-Indulnunk kellene-mondta Kitty.-Mielőtt megint kezd ődik minden elölről!

-Egyetértek.

Gyorsam kiszaladtunk a büfébe,és felpattantunk a vonatra.

-Ez meleg volt-mondtam és eldőltem az ülésen.

Körülbelül egy óra múlva meg is érkeztünk New York-ba.Nem sok időnk volt nézelődni,ugyanis szinte rögtön indult a washingtoni vonat.

Már kezdett hajnalodni,mire odaértünk.Kurt és én már aludtunk is,Kitty-nek kellett felébresztenie minket.

-Eddig minden oké volt.És most?-kérdezte Kurt.

-Erre még nem is gondoltam,hogy mit csinálunk,ha ideérünk.

-Hát ez remek!-mondta Kitty és leült egy padra.

-De kereshetnénk egy hotelt,hiszen nem tudom meddig fog ez az egész tartani.

Ebben mindketten egyetértettek.A vasútállomástól nem messze találtunk is egy jó kis hotelt,és elhatároztuk,hogy ott fogunk megszállni.

-Elnézést,két szobát szeretnénk!-mondtam a portásnak.

-Rendben.És meddig óhajtanak itt maradni?

-Azt még nem tudjuk.Tetszik tudni,a nagymamánkhoz jöttünk.Szegény nagyon beteg.

-És hol vannak a szüleitek?

-Otthon,hát hol máshol lennének?Mármint..úgy értem..majd valószínűleg utánunk jönnek.Csak még nem tudjuk mikor.

-Rendben.Itt vannak a kulcsok.A 254-es és 255-ös szoba.Kellemes időtöltést!

-Köszönjük!Viszlát!

Rohantunk is volna fel a szobánkba,ha nincs velünk 3 hatalmas utazótáska.Amint elfoglaltuk a szobánkat Kitty-vel le is dőltünk az ágyra,hogy kipihenjük magunkat éjszakára.Amikor ugyanis el kellett hitetnünk az egész világgal,hogy a mutánsok nem is olany gonoszak,mint azt sokan hiszik.

-Nem gondolod,hogy írni kellett volna egy cetilit Jean-nek vagy valakinek,hogy eljöttünk?-kérdezte Kitty félálomban.

-Ne aggódj!Hamarosan úgyis megtudják.Vagy majd telefonálnak!-mondtam én is,majd elaludtam.