Mikor felkeltem már sötét volt odakinn.Azon gondolkoztam,hogy milyen furcsa álmom volt.Kurt,Kitty és én elindultunk Bayville-ből Washington-ba,hogy valahogy a tudtára adjuk az Egyesült Államok Elnökének,hogy a mutánsok nem gonosz torzszülöttek,mint azt mindenki hiszi.De hamarosan rájöttem,hogy ez nem álom,tényleg Washington-ban vagyunk.

Az ablakhoz sétáltam és gyönyörködtem a sok kivilágított épületben."Mindjárt itt a karácsony"-gondoltam-"Ha sikerül a tervünk megveszem Kitty-nek azt a jó méregdrága pulcsit amit olyan nagyon akart múltkor a plázában.Tényleg,Kitty!Ideje lenne felkelteni,ugyanis nem ártana lassan elindulni."

-Kitty!-ráztam meg finoman a vállát.-Kitty ébredj!Már este van!Indulnunk kellene!

-Mi van?-kérdezte félálomban.

-Este van!Tudod dolgunk van!

-Ja,tényleg,dolgunk.Adj még öt percet,oké?Addig szólj Kurt-nek!

Kiosontam a folyósóra és bekopogtam Kurt ajtaján.Rögtön ki is nyitotta az ajtót.

-Csak te vagy?Azt hittem a szobaszervíz.

-Hogy micsoda?!Kurt,idefigyelj!A professzor írtó dühös lesz!Már a szoba is egy kész vagyon!Hát akkor még a szobaszervíz!

-Jó,nyugi!Csak valami kis nassolni valót rendeltem!Nem lenne valami bizalomgerjesztő,ha az elnök előtt elkezdene korogni a hasam.Vagy igen?

-Igazad van,nem.De akár le is mehetnénk mindhárman vacsizni.És onnan egyenesen indulhatnánk is a Fehér Házhoz.

-Szólj Kitty-nek és tőlem mehetünk.

-Most nem azért,hogy veszekedjünk,de miért nem jössz te is velem Kitty-hez és akkor mehetünk együtt!-mondtam az ajtóból visszafordulva.

Együtt átmnetünk hozzánk.Kitty már felkelt és pp a fürdőszobából jött ki,felöltözve és üdén.

-Okés,kész vagyok!

-Mi épp azt beszéltük Kurt-tel hogy előtte mondjuk elmehetnénk vacsizni.Mert ki tudja meddig fog tartani ez az egész,meg különben sem hiszem,hogy az elnök majd vacsorával vár minket.

-Jó ötlet.

Szépen hárman lesétáltunk a hotel étteremébe.Rendeltünk egy nem túl drága vacsit,majd elindultunk.

-Szerintem az lesz a legegyszerűbb,ha megint taxizunk.

-Igen,de már nincs sok pénzünk és ki tudja még mire kell költenünk?Szóval irány metró.

Még vagy két órába telt mire eljutottunk a Fehér Házhoz,ugyanis egy csomószor eltévedtünk.Ahhoz képest,hogy este 11 is volt már elég sokan mászkáltak arrafelé.Nagy részben turisták,akik magukat fényképezték le a nagy kovácsoltas kapu előtt meg ilyesmik.

-És honnan fogjuk tudni,hogy hol van az elnök.

-Azt még nem tudom.Gyertek,fedzzük fel a terepet.

Körbesétáltunk,de nem tudtuk eldönteni,hogy melyik is lehet az elnök irodája.

-Mi lenne ha csak úgy beteleportálnánk egyik szobából a másikba?

-Kurt,ez a Fehér Ház,ha nem tűnt volna fel!Itt mindenhol biztonsági emberek vannak!Pontosan az elnök irodájába kell érkeznünk,hogy senki se lásson meg minket rajta kívül,mert különben rögötn kidobnak minket!

-Én nem értek ehhez srácok,de mi lenne,ha mondjuk arra a szobára koncentrálántok,amit mindig is szoktak mutatni a tévében,mikor az elnök valamire éppen felhívja a lakosság figyelmét?

Kurt és én Kitty-re néztünk.

-Te egy zseni vagy!-szólaltam meg végül.-Menni fog,Kurt?

-Persze,nem probléma.

-Akkor Kitty-t én viszem.Sok sikert.Mostantól már élesben megy.

Megfogtam Kitty vállát és azon imádkoztam,hogy ne jöjjön ki belőlem az a kevéske vacsora.De a következő pillanatban már bent voltunk.Először Kurt-öt pillantottam meg,nem messze tőlünk.Majd egy hangot hallottam a hétam mögül.

-Te szent ég!Hát ti meg kik vagytok?-kiáltotta meglepetten az elnök és már készült is szólni a biztonségiaknak.

-Ne,uram,kérem!Ne szóljon nekik!Nem akarunk az égvilágon semmi rosszat!Ööö..izé..szóval mutánsok vagyunk.A nevem,Bebe.Ők meg itt Kitty és Kurt.

Jobbnak láttam,ha a normális nevemen mutatkozok be.

-Szóval..izé..azért jöttünk,hogy elmondjuk nem vagyunk olyan borzalmas szörnyek,mint ahogy mindenki leír minket.Emberek vagyunk.Csak éppen kicsit másak az adottságaink.De attól még teljesen normálisak vagyunk.Komolyan.Iskolába járunk,tanulnunk kell és kitakarítani a szobánkat,ha már hatalmas rendetlenség van odabenn.Imádunk városban mászkálni,videójátékokat játszani,mint minden normális tini.Csak éppen a sors megajándékozott minket egy-egy természetfeletti erővel.Amit sokan inkább átoknak neveznek.Ha engem kérdez,azért,mert tudják,ha kiderül,minden ember utálni fogja őket..mert mutánsok.Senki nem látja bennünk az embert.Hogy mennyire fáj nekünk,ha megdobálnak almacsutkával vagy kizavarnak egy boltból,mert azok vagyunk,amik.Mintha mi tehenénk róla,hogy mutánsok vagyunk.Mintha mi akartuk volna azt,hogy különleges erőnk legyen.Persze,ötévesen minden gyerek szupereőt akar.Olyat,mint Superman-nek vagy a Pókembernek van.Gondolom ön is álmodozott róla,hogy egyszer majd megmenti a világot,mert repülni tud vagy ilyesmi.Bevallom kisgyerekkoromban én is nagyon szerettem volna valami olyasmit,amivel kitűnhetek a tömegből.De így már teljesen más.Persze,még most is az acéunk,hogy jobbá tegyük a világot az erőnk segítségével,de etz senki nem hiszi el nekünk.SEnki az ég világon.Mindenki úgy reagál,hogy "jaj,segítség,itt egy mutáns,el akar minket pusztítani!"mint a filmekben az űrlények.Mondjam,azt,hogy békés szándékkal jöttünk?Nem mondom!Mert akkor az olyan,mintha azt mondanám,UFO vagyok,zárjatok be.Nem vagyok az!Könyörgöm,ember vagyok.Persze,ezt már sokszor mondtam.És nem csak én.Mások is sokan mondták.De akkor is ez az igazság.És én csak annyit szeretnék,ha ezt mások is beismernék.-majdnem sírtam már-Tegnap a suliban egy fiú majdnem megvert.És miért?Mert mutáns vagyok!Te jó ég.Azt azért be kell ismernem,hogy nem mindegyikünk jó,de az emberek között is vannak bűnözők.A mutánsoknál csak azért annyira feltűnő,ha vannak kicsit súlyosabb estek,mert kevesebben vagyunk.Mint a négerek,vagy a kínaiak vagy mit tudom én.Érdekes,ha valaki egy mutánsra mond valamit sértőt,senki sem rasszistázza le.Hanem egyetértenek az illetővel.De miért?Nem csináltunk semmi rosszat!Senkinek ártottunk semmit!Csak egyszerűen másnak születtünk...ennyi a bűnünk.Fene tudja.Talán kiválaszottak vagyunk,nem tudom...de ha így folytatódik ez az egész dolog,én is azt fogom hinni,hogy ez az egész dolog,nem más,mint átok.

Egy pillanatra akartam csak abbahagyni hatásszünet képpen,de láttam,hogy Kitty szipog,és az elnök teljesen meg van elégedve azzal amit mondtam.

-Nem tudom..hogy miért-kezdte-de megfogott amit mondtál.Még nem hallottam ilyen megindító beszédet mióta elnök vagyok.Pedig sokan mondtak már beszédet hidd el nekem,de a tied,nem is tudom..olyan őszinte volt.

-Komolyan?-kérdeztem,úgy,hogy ne hallatszon a hangomon,mennyire boldog vagyok.

-A legkomolyabban.Gratuálok!

Odajött hozzánk és kezet fogott sorban mind a hármunkkal.Én meg egy percig csak álltam ott.Nem bírtam semmit mondani.

-Mary,kérem-szólt a titkárnőjének vagy mit tudom én kijének telefonon.-Hívjon össze egy sajtótájékoztatót.Igen,tudom,hány óra van.De azt akarom,hogy az egész világ hallja enek a kislánynak a beszédét.

-Azta!-súgta oda nekem Kitty.-Nem voltál semmi!

-Köszi.

Majd az elnökhöz fodultam.

-Elnézést,elnök úr.Hogy fogja az egész világ látnii,azt amit mondtam önnek?

-A szobámban található biztonsági kamerák felvettek mindent.

-Ó,értem.

-Kérem,kövessetek.

Egyóra múlva az elnök elmondta,hogy mennyire rosszul ítélte meg eddig a mutánsok helyzetét,és az egész világot kérte,hogy gondolja meg még jobban ezt mutáns dolgot.Végül bemutatott minekt,mint azokat a bátor gyerekeket,akik felnyitották a szemét.És aztán az egész Földön megszakítva az adást,leadták az egész beszédemet.

×××

Aznap éjjel nagyon sokan telefonáltak.Először az intézetből.A prof. azt mondta nagyon büszke rám,Jean azt,hogy szégyeljük magunkat,hogy csak úgy leléptünk,Rahne azt,hogy még ő is majdnem sírt mikor meghallgatott,Tabitha azt mondta tök jó a sminkem és tök jól megoldottam a dolgot.

Aztán a szüleim telefontáltak,ők is elmondták milyen büszkék rám és hogy a nyáron szívesen látják vendégül a kis barátaimat.

Majd végül azok a barátaim,akik még azelőtt voltak a barátaim,hogy kiderült,mutáns vagyok.

-És miért nem mondtad a reptéren,hogy te is az vagy,he?Pedig még rá is kérdeztem,hogy nem találkoztál-e eggyel.Mindegy.Lógsz egy autogrammal.

Vagy:

-Most,hogy így meghallgattalak a tévében én is úúgy szeretnék mutáns lenni!Tényleg,a mutánsok között vannak jó pasik?

Vagy:

-Jaj,olyan csini voltál a tévében!És ugye megadod majd annak a helyes srácnak a telefonszámát?

Ehhez hasonló hívásokat kaptunk egész éjjel.Míg végül aztán hajnali három körül ruhástul dőltem az ágyba és még Kurt is a mi szobánkban aludt a kanapén.

De mielőtt elaludtam volna,megfogadtam,hogy most már akrmi történjék is,Kitty megkapja tőlem karácsonyra azt a pulcsit.