Gambit nem tudott mit tenni. Odasétált Vadóchoz és leült mellé. Vadóc nem szólt semmit, csak elfordult. Gambit egy percig gondolkozott, hogy mivel tudná felvidítani és kikérdezni a lányt. Aztán abbahagyta a gondolkodást, és úgy döntött rögtönöz.

- Mond már el mi a baj... Csak segíteni akarok Cherié.

- Te?? Ugye viccelsz!

- Nem... Igaz semmi közöm hozzá. Ha te így veszed, rendben... Csak segíteni akartam, de ha te nem akarod akkor nem kérdezem.

- Jobb is! - morogta Vadóc.

- És most itt akarsz ülni végig?

- Mi közöd hozzá? Amúgy, tehetek mást?!

- Ami azt illeti, igen. Nagyon is sokat.

- Például? - kérdezte Vadóc vörös szemekkel.

- Tudod, ha valakinek nincsen senkije, akkor nincs kinek kisírnia magát sem. Ilyenkor az illető magába folytja a bánatát, de ez előbb utóbb a végét is jelenti.

- Ezt, hogy érted? - nézett Vadóc Gambitra megzavarodva.

- Úgy, hogy ha túlságosan sok mindent eltűr és elnéz az ember... Ez előbb utóbb felemészti. És ekkor már nincs ki út.

- Honnan veszed?

- Mondjuk úgy, hogy van benne tapasztalatom...

 Vadóc elfordította a fejét és összekuporodott. Majd elketdte elmesélni, hogy mi történt. Gambit figyelmesen végighallgatta a történetet. De amikor Vadóc befejezte a mondani valóját ismét zokogásba kezdett. Gambit eggyüttérzően mosolygott és átkarolta a lány vállát. Ekkor vette észre, hogy szegény reszket. De nem a hideg szél és éső miatt. A rengeteg felgyülemlett érzelem miatt.

- Nugodj már meg... Semmi baj. Figyeld meg, amint az eső eláll már megint ugyan az a vad és erős hölgy leszel. - nyugtatta Gambit.

-Te már csak tudod. - mondta Vadóc.

- Miaz hogy! Lemerem fogadni Cherié.

- Nem hiszem.

- Fogadsz velem? - mosolyodott el Gambit. - Fogadjunk, ha neklem lesz igazam adsz egy szép csókot. Ha viszont neked lessz igazad bármit kérhetsz tőllem.

- Bármit? - kérdezett vissza Vadóc.

- Becsület szavam adom.

- Neked van becsületszavad? Ez új nekem... - mondta már nyugodtabban Vadóc.

- Még szép, hogy van! Igaz, hogy tolvaj vagyok, de van bennem becsület! - morogta Gambit sértődötten.

 Vadóc minden gondolata ellenében nevetni kezdett Gambit képén. Ilyet se látott még életében, hogy egy tolvaj, aki a rosszoldalon áll, megsértődjön. Gambit észrevette, hogy Vadóc kineveti és visszavágott a fogadásukkal. Az eső is elállt. Vadócnak be kellett látnia, hogy elvesztette a fogadást.

- Nos? Jöhet a csók, amit ígértél Cherié.

- Te... Na jó...

 Vadóc kissé mérgesen és vidáman egyszerre egy puszit nyomott Gambit arcára. Mivel az ajkai nem érintkeztek a srác bőrével, mivel a fejpánt-szerűség Gambit fején volt. De azért Gambitnak nagy, önelégült mosoly ült ki az arcára.

- Most boldog vagy? - kérdezte tőle.

- Oui, Cherié. - mosolygott.

- És most mi lesz? - kérdezte Vadóc.

- Hogy, hogy mi lessz? - kérdezett vissza a tolvaj zavarodottan.

- Mit tegyek, te nagyokos?

- Talán menj vissza a barátaidhoz, de azt csinálsz, amit akarsz.

- Nem te akarod eldönteni?

- Miért tenném? A te életed... Én csupán a barátod szeretnék lenni.

- Az lehetsz. - bólintott Vadóc.

 Majd sokkal jobb lett a kedve. Maradt volna még új barátjával beszélgetni, de eszébe jutott, hogy az x-menek aggódnak érte. Nehezen de elköszönt. Gambitnak is mennie kellett. Ugyanis vissza kellett mennie a raktárba Magnetóhoz.

 Amikor Vadóc visszaért az intézetbe mindenki kérdezősködni kezdett, hogy minden rendben van-e? Vadóc minden kérdésre válaszolt és úgy tett mintha semmi sem történt volna. De a gondolatai egész máshol jártak.

 Másnap Kittyvel elment, hogy megvegyen egy CD-t. Amint beléptek a CD boltba és a polcokon válogattak, véletlenül meghallottak egy beszélgetést. Vadóc és Kitty nem hittek a fülüknek. Két férfi beszélgetett méghozzá arról, hogy szív kereskedelmet folytatnak. És egy hulláról is hallottak valamit, amit a két fickó eldugott egy sikátorban. Ha Vadóc jól hallotta annak a hullának is hiányzott a szíve. Vadóc tovább hallgatózott volna, ha Kitty nem ragadja meg a karját, és el nem ráncigálja onnan. A két lány kirohant az épületből és a sikátor felé rohantak, amit hallottak. Amikor odaértek Kitty felvisított... Tényleg volt ott egy hulla. És valóban hiányzott a szíve.

- Vadóc? Most mit tegyünk? - kérdezte Kitty ájuldozva és megrémülten.

- Nem tudom... De valamit muszáj...