Kitty teljesen meg volt rémülve, és Vadóctól kért tanácsot, hogy mi legyen. De Vadócnak is kellett egy-két perc, mire összeszedte magát. - Most mit tegyünk? Itt egy hulla, és hiányzik a szíve!! Szóljunk a rendőrségnek... - Megőrültél?! - ordított Vadóc Kittyre. - És mit mondanánk nekik? Elnézést mi éppen itt jártunk, bementünk CD-t venni, meghallottunk egy beszélgetést, kirohantunk és itt egy hulla? Ne légy ostoba! - Akkor mit tegyünk? Szóljunk Scottnak? - Már csak az kéne! Tudod milyen! Vadóc idegesen járkált fel alá gondolkozva. Kitty rémülten egyhelyben állt és a körmét rágta. - Vadóc találj ki valamit! Mit csináljunk? - Gondolkozom!... Gondolkozom!... Nos... - Vadóc egy kidobott szőnyegre nézett és támadt egy ötlete. - Fogd azt a szőnyeget és segíts! - parancsolt rá Kittyre. Kitty-vel bele csavarták a hullát a szőnyegbe, és Vadóc elszaladt a szembe lévő fülkéhez telefonálni. Feltárcsázta a számot és megvárta, míg kicsörög. - Bonjour, ki vagy? - szólt a hang a telefonban. - Szia! Én vagyok Vadóc! Figyelj segítened kell! Rá érsz? - Cherié! Mi a baj? Miben kell segítség? - kérdezte Gambit. - Majd elmagyarázom! Rá érsz? - Öh, rá... De miért? - nyögte ki a vonal túlsó végéből Gambit. - Figyelj! Gyere a CD-bolt elé! Most! - Jó, de minek? - Majd itt elmondom! Siess, kérlek. - Vadóc meg sem várta a választ és letette a telefont. Gambit nem értette, hogy miről van szó, de felkapta a kabátját és elindult ahova Vadóc kérte. - Na? Kit hívtál? - kérdezte Kitty Vadóctól. - Valakit, aki segíthet. De most meg kell várnunk, amíg ide ér! Nem kellett sokáig várni mire Gambit felbukkant a láthatáron. Kitty megdöbbent, amikor megtudta, hogy ő jön segíteni, de nem tehetett semmit. Mikor Gambit odaért ahol ők álltak kikérdezte őket, hogy minek kellett ide jönnie. - Figyelj Gambit. Arról van szó, hogy... - És Vadóc elmondta neki mi történt. -...És a hullát el kéne rejteni. - Ott a hulla? És el akarjátok dugni, amíg fényt nem derítetek az ügyre? És azért kértetek engem? - hüledezett Gambit. - Jesszus... - Szóval segítesz? - Cherié... Nem gondolod, hogy ez egy kicsit meghökkentő? - kérdezte Gambit holt sápadtan. - Gambit! Segítened kell. Ha nem segítesz elrejteni baj lesz. - Jól van. Segítek... De egyedül? - Mi is segítünk. Akkor segíts felemelni a holttestet. - utasította szegény fickót Vadóc. - Te fogod a lábát! - jelentette ki Gambit Vadócnak. - Jó... - És én? - kérdezte Kitty. - Figyelj, hogy nem jön-e valaki. - mondta Vadóc. Majd megfogták Gambittal a holttestet és vitték. Gambit üveges szemekkel figyelte az utat. Amint egy talicskához értek, Vadóc mondta Gambitnak, hogy tegyék rá. - És mit csinálunk vele? Pókerezzünk vele? - kérdezte Gambit miközben a hideg rázta ki. - Nem tudom, az a te dolgod lesz. - Az ENYÉM?! - torpant meg Gambit egyhelyben. - Mit csináljak egy hullával? Kérjek tőle biztosítást? Most leszek rosszul! Miért én?! - Csak rejtsd el. Semmi mást! Rendben? Közben lerakták a hullát a talicskára. Gambitnak már majdnem olyan fehér volt a bőre, mint Vadócé, pedig Gambitnak volt színe, de most holt sápadt volt. - Jó. Most menjetek haza. - mondta teljesen üresen Gambit. - De mit fogsz vele csinálni? - kérdezte Kitty. - Elrejtem. Előbb mondtátok, hogy az én dolgom. És teljesítem valahogy. - De ugye tudod, hogy ebben a melegben... - Tudom Cherié. Tudom. - mondta Gambit. Kitty és Vadóc bólintottak. Majd elindultak haza. De mielőtt elmentek volna Vadóc elbúcsúzott Gambittól. - Köszönöm a segítséged. Minden rendben? - kérdezte lágyan. - Persze. Semmi probléma. Elintézem. Miattam nem kell aggódni. További szép napot Cherié. Legyen a napod kevésbé ideges, mint az enyém. - mondta Gambit, kívül megőrizve nyugodtságát, de belül valójában feszült volt. Ezután Vadóc és Kitty már tényleg elindult haza. De Vadóc egész úton Gambit miatt aggódott. Egy hulla elrejtése és gondviselése nem kis gond. Közben Kitty is elkezdte a műsorát. Szegény Vadóc... Rendesen rászakadtak a gondok. A következő nap Vadóc ismét a CD-s boltba ment megvenni a CD-t. Mikor odaért útközben meglátta Gambitot, egy kerítés tetején ülni. Vadóc odaszaladt hozzá és felállt egy hordóra. Így egy magasságban voltak. Gambit nem vette észre Vadócot még akkor sem, amikor mellette ült. Csak üres és cserepes szemekkel bámult maga elé. Még csak meg sem moccant. - Szia. - Ha? - kapott észbe Gambit - Szia. - Hol a hulla? - kérdezte Vadóc. - A sikátorban... - MI? Hogy került oda?! - Nem tudom. - válaszolta még mindig feszülten és sokkolva. - Visszavitted te szerencsétlen!? - ordította Vadóc. - Nem... Vadóc erre a szóra begurult és megragadta Gambit két vállát, aztán úgy megrázta, hogy Gambitnak pár percig golyózott a szeme. És majdnem hátra borult a kerítésen. - Mi történt, hogy ott a hulla, ha elrejtetted? - Úgy,... hogy az egy másik hulla...