Mikor a Nap felkelt, a hajnali fények megtörtek a szoba falán és a tükörre világítottak. Minden nyugodt volt odabent. Vadóc félálomban résnyire kinyitotta a szemeit, de rögtön be is csukta azokat mivel a fény birizgálta a szemét. Lustán feküdt az ágyban és érezte, hogy Gambit még mindig szundikálva átfogja a derekát. Órákig elvoltak volna így, de csörgött az időzített ébresztőóra. Vadóc már nyújtotta is a kezét, hogy leállítsa a csörgést, de Gambit megelőzte. Mivel Gambit utálta az ébresztőket, hirtelen felemelte a kezét és akkorát rácsapott az órára, hogy az leesett az asztalról. A csörgés abbamaradt, de Vadóc halkan felnevetett. Gambit csak elmosolyodott de a szemét még mindig nem nyitotta ki. - Tisztában vagy vele, hogy tönkre ment az ébresztőórám? - Nem tehetek róla cherié... Megszokás... Vadóc kimászott az ágyból, és felvette a földről a szétment órát. Gambit akárhogy szeretett volna felkelni alacsony vérnyomása miatt nehezére esett egy kicsit. Különösen most, hogy elfelejtett két hullát amit elrejtett. Ez amint felkelt rögtön eszébe jutott és megint ugyan olyan hideggé vált, mint az előző este. Vadóc sajnálta szegényt. De mielőtt szólhatott volna hozzá nyílt az ajtó. Vadóc riadtan nézett oda, hogy ki az, de szerencsére Kitty volt. A tizenöt éves lány amint belépett az ajtón, és meglátta Vadócot a szekrénynél és Gambitot az ágyon amint felült. Egy percig megdöbbenve nézett de gyorsan bevágta maga mögött az ajtót. - Te meg mit keresel itt? - förmedt rá Gambitra. - Hát... - Gambit nem tudott megszólalni. - Nyugi Kitty! Mindent elmagyarázok! Gambit tegnap idejött, hogy megint elfelejtette hova rejtette a második hullát. - Még egyet?! - döbbent le Kitty. - Igen... Sajnos nem emlékszik rá... És olyan fáradt volt, hogy észre sem vettem, hogy elaludt. És csak most keltünk fel. - Aha. De szerintem jó lenne, ha elmennél mielőtt Mr. Logan megérzi a szagodat és szeletekre szaggat. - fordult Gambithoz Kitty. - Jó... Viszlát... - intett megint sokkosan az elfelejtett halottak miatt. Vadóc együtt érzően bólintott, és kinyitotta az ablakot. Gambit odasétált, köszönésképpen intett Kittynek, és kimászott az ablakon. Vadóc meglepetésére már Kitty is sajnálta a tolvaj fickót. Majd nemsokára Jean, Kurt, Kitty, Vadóc, Scott és Evan indultak volna suliba, de a Professzor megállította őket. - Ma nem mentek suliba. - Hogy? - kérdezték egyszerre. - Ahogy mondtam. Ma Magnetóhoz megyünk egy kis játékot játszani. - Játék? - kérdezte Scott. - Játék. Magnetó szeretné, ha egy kis harci játékot játszanánk. Az ő csapata és mi. - És ennek mi értelme van? - kérdezte Vadóc. - Magnetó és én úgy gondoltuk, nem árt egy kis játék. Felmérjük ki milyen ügyes, és miben kell a másiknak segítenie neki. - mondta a professzor. Az x-menek felmentek a szobájukba és felvették egyenruhájukat. Majd lementek a helikopterhez. Amikor az felszállt és elindult, Vadóc és Kitty összenéztek. Mindketten ugyanarra gondoltak. De egy szót sem szóltak a másiknak. Mikor leszállt a gép Magnetó a raktár előtt várta őket. Az x-menek leszálltak a helikopterről és a professzorral az élen elindultak felé. Bevezette őket az épületbe és megállt a nappaliban. Jó nagy nappali volt meg kell hagyni. Legalább olyan nagy volt mint egy színházterem. Persze, ahogy a Mágnesesség Urának illik minden fémből volt. Kivéve egy kanapét. Azonkívűl voltak még ott óriási fémládák, és különböző tréning cuccok a sarokban. Az egyik falon volt egy térkép is, ami ott lógott zöld, piros, barna és kék rajzszögekkel. Igaz ott volt még a kandalló az nem fémből volt, mint szinte minden. Az vörös téglákból volt kirakva. Amint ott körülnéztek, bejött az egyik fémajtón Kolosszus és Piró. Amikor közelebb jöttek, megálltak velük szemben és olyan arcot vágtak, mint aki napok óta nem aludt. - Mindjárt visszajövök, csak előkerítem a többi emberemet. - mondta Magnetó és kirepült az ajtón. Pár perc elmúltával Piró és Kolosszus megszólalt. - Ugye nem sok ideig leszünk veletek összezárva? - kérdezte Piró. - Csak amíg nem végzünk. Miért? - kérdezett vissza a professzor. - Nem azért mondom, de a fiúkkal nem akarunk mi is bedilizni. - Bedilizni? - kérdezte Scott - Miért lennétek tőlünk dilisek? A választ már nem tudták elmondani, mert az egyik ajtón a sok közül belépett Gambit, holt sápadtan. Majdnem olyan fehér volt, mint Vadóc. Látszott rajta, hogy sokkos állapotban van. Gambit nem vette észre az x-eket mert rögtön a ládákhoz lépett és kétségbeesetten keresgélni kezdett. Majd mindenhová benézett és mikor már néhány lépésre volt az x-menektől, Scott megszólította.