Hihetetlen!! Már egy csomó ideje mutáns vagyok.Elöször azt hittem meg sem tudom szokni.De sikerült.
Minden egy szép reggelen kezdödött. Így visszagondolva nem volt annyira szép, ugyanis aznap kaptuk ki a matek témazárót. Meg úgy egyébként sem szoktak jó napjaim lenni. Mindegy. Felöltöztem és leszáguldottam a lépcsön.
-Jó reggelt!- rikkantottam be a konyhába családomnak majd elviharzottam a suliba.
                                                   ××××
-Valami baj van? Vagy beteg vagy? - kérdezte a suliban a legjobb barátnöm.
-Mi? Ja, nem. Jól vagyok.
-Ezt meséld be másnak. Látom rajtad, hogy beteg vagy.
-Az égvilágon semmi bajom sincs - ennél a mondatnál még nem tudtam, hogy igenis van bennem valami, ami nem emberi.
                                                  ××××
-A dolgozataitok nagyon siralmasra sikerültek - mondta köszönés helyett a tanár.
-Ez nem jó jel - suttogtam magamnak.
-A tied - lépett oda hozzám - minden kritikán aluli.
Ledobta a padomra. Kettes. Még soha sem volt matekból kettesem. Megpróbáltam magamba fojtani a sírást, nem sikerült. Legszívesebben otthon lettem volna, az ágyamban. És ahogy erösen a szobámra koncentráltam ott termettem. A szobában.
-Te jó ég - suttogtam.
Tényleg nem tudtam, mi van velem. Kipróbáltam még egyszer. Most a fürdöre összpontosítottam. Sikerült. Ott álltam a fürdönkben. Hatalmasat sikítottam. Még jó, hogy senki nem volt otthon.
-Mi van velem?-kérdeztem a tükörképemtöl majd ismét sírni kezdtem.
                                                 ××××
Aznap este borzalmasan aludtam. Egész éjjel forgolódtam az ágyamban, majd hajnali kettö körül felriadtam. A hasamra feküdtem és visszagondoltam az álmomra. Fura volt. Egy hatalmas épületet láttam meg velem egykorú vagy egy-két évvel idösebb fiúkat és lányokat. Néha próbálom megfejteni az álmaimat, de ezt nem sikerült. A legrosszabb az egészben mégis az volt, hogy mit fognak gondolni rólam az osztálytársaim. Egyébként sem voltam épp a legnépszerübb, és egy ilyen bravúros eltünés után még kevesebb esélyem volt arra, hogy én legyek a legmenöbb. Szóval felkapcsoltam a villanyt a szobában és elkezdtem pakolni. Úgy éreztem, muszáj elmennem minél hamarabb.