Másnap hajnalban értem New York-ba. Nem szándékoztam ott is maradni. Két órával késöbb indult egy vonat Bayville-be, oda készültem. Akkor még nem tudtam miért. Az ösztöneim vezettek. Amikor megérkezett a vonat meghúzódtam az egyik ülésen. Normál esetben kihúztam volna magam és hallgatom a kedvenc zenéimet, de így féltem. Hamarosan megérkeztem a városba. Ami fura volt, hogy azt is tudtam, hova akarok menni. A Xavier Intézet-be. Nem tudtam, hol van, gondoltam megkérdezek valakit.
-Elnézést! - szólítottam meg egy idösebb nöt. - Meg tudná mondani, hol van a Xavier Intézet?
Nem is válaszolt csak fejét csóválgatva elment.
-Nem vagyok…mutáns! - kiáltottam habozva, ugyanis ebben már én sem voltam biztos.
Aztán próbálkoztam még egyszer. És még sokszor. De senki sem tudta. Vagy nem akarták tudni. Mikor már teljesen kifárasztott a rohangászás elindultam valamerre. Kezdtem nagyon éhes lenni és rám tört az érzés, hogy most tényleg nagyon egyedül vagyok. Szóval, sajnáltam magam.
                                               ××××
Már vagy két órája kóboroltam mikor egy hatalmas épülethez értem. Ugyanahhoz, amit álmomban láttam. Sikerült. Csak azt kellett kitalálnom, hogy jutok be.
-Egy ilyen szuperizének bizti van biztonsági rendszere vagy mije - gondoltam.
Tehát kihasználtam képességem és már bent is voltam. Mindenki, aki ott volt rám nézett. Azt hittem rossz helyre jöttem, vagy ez tényleg csak egy normális suli vagy valami ilyesmi.


                                                 ××××
Csak álltam ott a hosszú fekete kabátomban és hirtelen elkezdtem sírni.
-Léccike ne bántsatok! Én csak Xavier professzort keresem.
Az egyik lány vette az adást. Jean volt az. Akkor még nem tudtam.
-Gyere. Hogy hívnak?
-Bebe.
-Fura egy név. Itt van a professzor. Én egyébként Jean vagyok.
-Ez azért van, mert nagyon-nagyon messziröl Európából jöttem.
Beléptem a hatalmas szobába és az ablaknál megpillantottam a professzort.
-Már vártalak - mondta.
-Tényleg? - csúszott ki a számon.
-Persze.
-Tudja,azért vagyok itt mert úgy érzem valami nincs velem rendben.
-Tudom.
-És azt is tudja mi van velem?
Bólintott.
-És esetleg tudna mondani valamit,hogy mit tegyek?
-Maradhatsz itt az intézetben, ahol meg tanulhatod irányítani és használni az eröd. Persze, csak ha akarod.
-Az szupi lenne.
-Meg van beszélve. Jean majd körbevezet.
-Köszönöm professzor. Lenne még valami. Nincs véletlenül egy izéje, amivel könnyebben tudnám beszélni az angolt.
-Akad. Ez a karkötö segít.
-Nagyon-nagyon köszönöm!
Meg sem várva Jean-t kirohantam a folyósóra. Ugrándoztam és boldog voltam, amikor egyszer csak megjelent mellettem egy kék szörös fiú. Nem tudom melyikünk lepödött meg jobban. Ö vagy én.
-Sz.. szia - köszöntem.
-Te meg ki vagy?
-Most jöttem ide. A nevem Bebe. Vagy Árnyéklány.
-Én meg Kurt vagyok. Vagy Árnyék.
-Mi a képességed? - kíváncsiskodtam.
-Teleportálni tudok egy másik dimenzión keresztül.
-Komolyan?
-Mert?Te miért vagy Árnyéklány?
-Szerinted?
-Na ne.
-Na de.
-Hé, te utánzol engem!
-Amikor ezt a nevet kitaláltam fogalmam sem volt, hogy létezel.
-Bebe! -hallottam Jean hangját.- Látom, összebarátkoztál Kurt-tel.
-Hogy összebarátkoztunk volna az túlzás - felelte a fiú,majd elteleportált.
-Mindig ilyen? - kérdeztem.
-Nem, Kurt nagy mókamester. Szerintem féltékeny.
Kérdön néztem rá.
-Féltékeny?
-Pontosan. Nem vagy kék és szörös. Söt a prof. Még azt is megállapította, hogy egy mérfölddel tovább teleportálsz, mint ö. Most bemutatlak a többieknek is.
-Neked mi a képességed?
-Tárgyakat mozgatok és értek a telepátiához is.
Azt hittem utálni fognak. Tévedtem. Egyedül Kurt volt még mindig ellenséges velem. A legjobban mostani egyik legjobb barátommal, Kitty-vel, jöttem ki. Talán, mert nagyon hasonlóak vagyunk.
Rahne-val, másnéven Farkaslánnyal osztoztam egy szobán.Jó fej.Megegyeztünk,hogy hétfön,szerdán és pénteken olyan zenét hallgatunk, amit ö akar,kedden,csütörtökön és szombaton, pedig azt, amit én.Vasárnap mindenki hallgatja a discman-jét.Azt is megengedte,hogy simogassam, ha átváltozik farkassá.A farkas a legeslegkedvencebb állatom.A dolgok tök jól alakultak.Persze azzal tisztában voltam,hogy az emberek gyülölnek majd,De ettöl függetlenül nagyon jól éreztem magam.
                                              ××××
Este Rahne-val dumcsiztunk és kiderült,hogy itt nem csak arról van szó,hogy hú de milyen jól elvagyok,mint a befött.
-Azt mondod, van edzés is?
-Persze.Ott fejlesztjük a képességeinket.Én a helyedben kihagynám holnap.Logan nagyon keményórákat tart.
-Komolyan?Én még a tesi órákról is lógok,fizikai eröm meg nulla körül van.
-Ezt mondom.
-Ez az edzés mindennapos?
-Hazudjak?
-Aha.
-Edzés minden évben csak egyszer van és akkor is 15 perces.
-Vagyis,minden nap van edzés és legalább két órás.Most inkább alszok.Mert a végén még nem élem túl az edzést.