Bebe!Bebe,ébredj már.
Kinyitottam a szemem és Kitty-t pillantottam meg az ágyam mellett.
-A prof. küldött,hogy adjam oda ezt neked.
Kitty az ágynemümre tett egy dobozt.Kíváncsíságom felülkerekedett álmosságomon és kinyitottam a közepes méretü dobozt.Egy igazi x-cucc volt benne.
-Számítanak rá,hogy megjelensz a mai edzésen.
-Biztos,hogy ez jó ötlet?Eléggé kifárasztott az idöeltolódás meg minden,szóval ez nem hiszem,hogy túl nagy hasznotokra lennék.
-Elég,ha ma csak megnézed.Nem kell beszállnod.Ha akarod szívesen elmagyarázom neked közben,hogy mi miért van.
-Szeretnélek téged is látni edzés közben! - vigyorogtam Kitty-re.
-Nem gond,tényleg.Szívesen segítek.
-Mondom,nem kell!
Itt szerintem egy kicsit megsértödött.Ebböl arra következtettem,hogy fogta magát és a falon keresztül távozott.Én felkaptam az újonnan kapott ruhám és Rahne-val lementünk kajálni.Kis idö múlva megjelent egy pacák.Most már tudom,hogy Farkas volt az és mindenkinek szólt,hogy nyomás edzeni.Én haboztam,mire megkérdezte,hogy én miért nem indulok.
-Nézze,uram.Tudja, én most jöttem.Pontosabban tegnap.
-És? - kérdezte úgy,mint aki mindjárt leharapja a fejem.
-Izé… nos… tetszik tudni, nem hiszem,hogy nagy segítségére lennék a többieknek.Még eléggé béna vagyok és arra gondoltam,hogy mi lenne, ha a mai edzését,ami biztos nagyon jó,csak megnézném.
Morgott egyet,de én rávillantottam angyali mosolyom, ami a felnötteknél általában bejön.Nála is bevált.
-Rendben,kölyök.Manó úgyis lesérült a tegnapi edzésen,majd ö segít neked.
Nagyon,nagyon reméltem,hogy ez a Manó kifejezés nem Kurt-re utal.

                                                ××××
Amilyen piszok nagy szerencsém volt,még szép,hogy Kurt volt az.Láttam rajta,hogy legalább annyira örül nekem,mint én neki.
-Szia! - köszöntem neki barátságosan miközben beálltam mellé az edzöteremhez tartó liftben.
Rám se nézett.
-Szép ez a nap - próbáltam tovább csevegni vele.
Semmi reakció.Kezdtem bepipulni.
-Elmondanád,hogy mi a bajod velem?Ugyanis mióta összefutottunk és mindent elmondtam magamról,úgy viselkedsz velem,mint aki karót nyelt.Vagy mit t’om én ,hogy mondják.
Nem tudtam meg a válaszát,ugyanis megállt a lift.Két emelet között.
-Csodás.Beszorultam egy liftbe egy kék manó társaságában.Aki ráadásul a képemet sem bírja.Jobb elsö napra számítottam.
-Neked soha a nem áll be a szád? - kérdezte Kurt méla undorral.
Egy pillanatra belém ötlött a gondolat,hogy addig dumálok,míg valaki ki nem szabadít,vagy ami még jobb egész életemben Kurt fülébe fogok suttogni vagy ilyesmi,de inkább meggondoltam magam.Helyette inkább újra megpróbáltam haverkodni.
-Szar lehet.
-Mi?
-Az,ha az ember ilyen kék.Föleg nyáron.Amikor meleg van és mindenki a strandon van,te meg itt kuksolhatsz.
Hirtelen totál megváltozott az arca.
-Azért nem ilyen rossz a helyzet - észrevettem,hogy a hangjából eltünt a gyülölet-a prof. Adott nekem egy holo-órát aminek segítségével emberi alakot tudok ölteni.
-De szupi.Mutasd meg!
-Mit?
-Hát azt,hogy milyen vagy emberként.
-Íme.
A szemem láttára lett belöle rendes,normális srác.
-Te mindig így nézel ki ezzel az izével?
-Aha.
A lift elkezdett rázkódni,majd megindult.És végre kiszállhattunk.Így kezdödött a barátságom Kurt-tel.Persze,akkor még nem tudtam,hogy milyen jó haverok leszünk pár nap múlva.Csak azt,hogy már ö sem utál.Na,jó nem annyira utál.