Kár,hogy csak Amarával és Tabithával járok egy osztályba.Ami nem baj,tényleg,csak ök kettem legjobb barátnök és inkább egymással beszélgetnek,mint velem. - mondtam Kurt-nek miközben a szekrényem kerestük. - Imádok órán dumálni,de most figyelnem kell mindig azt meg gyülölöm.Ez az.
Feltünt egy fekete lány és megölelte Kurt-ot.
-Szia Amanda!Amanda,ö itt Bebe,ö is az intézetbe jár.Bebe ö itt Amanda a barátnöm.
Hitelen kitört belölem a röhögés.Szép kis bemutatkozás.De nem tudtam magam visszafogni.Mármint itt töltött idöm nagy részében Kurt-ot kék,szörös manónak láttam,és elég hihetetlen volt számomra,hogy neki van barátnöje.Mire észbekaptam mindketten eltüntek.Szupi.Épp jóba lettem Kurt-tel és kiröhögöm a barátnöjét.
                                                  ××××
-Ezt nem hiszem el!Mit Szóltak?
-Lövésem sincs,ugyanis elmentek.Pedig azt hittem,hogy tök jóban lehetünk.Mármint Kurt és én.
-Attól még jóban vagytok.Lehet,hogy pont kezdödött az órájuk.
-Mindegy.
-Mi mindegy?
-Szia Jean!
-Minden mindegy.Mármint éppen a kémia dolgozatomról beszélgettünk Kitty-vel.És,hogy édes mindegy milyen lesz,mert…izé…úgyis elfelejtik kijavítani.
-Ja,vagy úgy.
-Hé,nem kotorászol a fejemben,ugye?
-Nem.Eszembe sem jutott.Szerintem inkább mondd meg Kurt-nek,hogy nem öket nevetted ki,hanem a helyzetet.
-JEAN!
-Nem bírtam kihagyni.
-Ja,persze.
                                                       ××××
A következö edzést nem úsztam meg.Nem is voltam olyan béna,mint azt elöre elképzeltem.
Persze a többiek messze jobbak voltak,mint én,de még Farkas is elismerte,hogy egész ügyes voltam.Jó,azt mondta,hogy ha élesben ment volna nem haltam volna meg.Az is valami.