-De ugye nem Kitty fog fözni?
Ez a mondat akkor hangzott el a számból,mikor hétfön még mindig feküdtem,de mindenki más elhúzta a csíkot.Kivéve Kitty-t és Kurt-öt akik nagylelküen velem maradtak.Vagy csak nem akartak iskolába menni.
-Nem.Rendelhetünk pizzát.
-Hála az égnek.Ne tudd meg mit fözött szombaton.
-Nem csak neked csinálta azt.Szombaton Kitty volt a kajafelelös.
Kurt megborzongott.Én is.
-Milyen pizzát akarsz?
-Tök nyolc.Csak ne legyen rajta tonhal meg hagyma,mert azt utálom.
-Rendben.Szólok Kitty-nek és ha nem hozzák ki gyorsan az nem a mi hibánk.
Kurt elteleportált.Ismét egyedül voltam.Kezembe vettem azt a könyvet amit Vadóc adott kölcsön.Nem igazán szeretem a horror történeteket,de míg olvasok addig sem unatkozok.
Már a könyv felét elolvastam,de Kitty vagy Kurt még mindig nem jelentkezett a pizzával.Vártam.És még mindig csak vártam.Megkockáztattam egy felkelést,mert már nagyon éhes voltam.Elteleportáltam magam a konyhába,sehol senki.Jött Kitty és Kurt szobája.Ismét semmi.Ezek után annyira megijedtem,hogy teleportálni se volt kedvem.Visszavánszorogtam a gyengélkedöre.Kitty és Kurt már ott volt.
-A prof. megmondta,hogy ne állj fel.
-Vészhelyzet volt.Egyikötök sem volt sehol!
-Mert téged kerestünk,te...nem is tudom mi vagy.Rosszabb vagy,mint Kurt!
-Nem is!
-De igen!
-De nem!
Gyerekes vitánknak a hazatérö többiek zsivaja vetett véget.Tabitha és Amara rohantak,hogy elmeséljék,miröl maradtam le és miröl nem.
-Legtöbben a halálod kívánták,de ne is törödj velük.
-Nem is áll szándékomban.
                                 ××××
Másnap a prof. rájött,hogy Kitty és Kurt csak lógni akarnak a suliból,így egyedül maradtam.Na jó,nem egészen egyedül.Farkas néha benézett,párszor még Mr. McCoy is meglátogatott,de ezen kívül tényleg egyedül voltam.Hála égnek délután mindenki megjött,de a délelött tényleg egy egész hétnek tünt.
-Jobban vagy? - kérdezte Kitty.
-A fejem mindjárt szétrobban,de úgy egyébként semmi bajom.Ja és kilyukad a gyomrom,de mondom,ezen kívül az ég világon semmi bajom!
Kitty nevetett.Szerintem semmi vicceset nem mondtam,de mindenkinek más az ízlése.
-Abbahagynád az idétlen röhögést?
-Persze.Nem is röhögtem.
Fene tudja mi történt volna,ha nem rontanak be vagy 10-en,és nem kérdeznek a hogylétem felöl.
-Igen,már Bobby-nak is lemondtam,hogy szétreped a fejem.
Meg:
-Nem,Tabitha,nincs hányingerem.
Aztán:
-Sajnos,csak a jövö héten kelhetek fel hosszabb idöre.
És amikor már tényleg nagyon bepipultam:
-Kérdezd meg a többi száz embert, hátha ök tudják!
Csodálkozom,hogy mindenki kiment.Csak Kitty maradt bent,mert a világ minden kincséért sem akartam megérteni a matekot.Majd beállított Kurt és azt mondta,hogy Amandával elugrottak hamburgerezni és direkt hozott nekem egyet a kedvenc hamburgeremböl.
-Egy anygal vagy,Kurt de azt hiszem ezt neked kell elfogyasztanod,Mert nekem a prof. azt mondta,hogy nem ehetek semmi zsírosabb kaját.
-Na nem baj.
Szerintem nem igazán esett nehezére egy plusz hambi.
                             ××××
Egy hét múlva elhagyhattam a gyengélkedöt,de suliba még mindig nem mehettem.De mászkáltam az intézetben,megnéztem az edzéseket,kémiáztam Bestiával és kertészkedtem Ciklonnal.Egész jól éreztem magam,de a kötés még mindig ott volt a fejemen,és ez igencsak zavart bájos énem kialakításában.Ja, és Tabitha szerint mé gmindig csupa rosszat kívának nekem ennivaló iskolatársaim.
                            ××××
Következö héten végre mehettem iskolába.Jó,kit akarok becsapni?Semmi kedvem nem volt kimozdulni otthonról.De muszáj volt.
Az iskolában pont úgy viselkedtek,mint számítottam rá.
-Mi van,nem purcantál ki?
Meg:
-Az a kötés,azért van,hogy ne csurogjon ki az agyad?
Ha szörnyen pusztító képességem lenne,mindegyiket megleckéztetném.De nincs.Így csak leültem a helyemre és átnéztem a házit.
A nap további része sem telt sokkal jobban.Ellöktek a sárban és bezártak a szekrénybe.(Még jó,hogy Kitty a közelben volt)