3. rész - Kardfog balesete

Szombat reggel mindenki elég nyűgösen kelt fel. Ez is olyannak indult, mint minden más szombat. Kurt nagyon szomorúan ült le az asztalhoz Kitty mellé.

- Na, hogy ment?

- Ne is kérdezd. Egy szót se szóltam, máris becsapták előttem az ajtót.

Reggeli után Logan edzése következett. Ma igen csak kifárasztotta az X-eket.

A délután már egyáltalán nem volt mindennapi. Fél háromkor öt fémgömb landolt az udvaron. Alig hogy földetértek, a riasztó már meg is szólalt, így az X-ek már az udvaron voltak, amikor Magneto csapata kiszállt a gömbökből. A professzor az erkélyről figyelte az eseményeket.

- Most nem harcolni jöttünk Charles - kiáltott fel az erkélyre Magneto. - Épp ellenkezőleg. A segítségedet szeretném kérni. Kardfognak volt ma reggel egy balesete és kórházi ellátásra szorul.

Mindenki Kardfogra nézett - és többen felkiáltottak döbbenetükben. Kardfog keze húsig leégett és fel volt hólyagosodva, de még így is szinte emberfeletti önuralmat tanúsított, amiért nem támadt Loganre.

- Hmm. Amint látom, harmadfokú égési sérüléseket szereztél, barátocskám - állította fel a diagnózist Logan és elmosolyodott. - Ha most küzdenénk, esélyed sem lenne.

- De nem most fogtok küzdeni - lépett közbe Magneto, látván, hogy Kardfog önuralma rohamosan tünedezni kezd.

- Kardfognak kórházi ellátás kell, Farkasnak pedig póráz. A magam részéről ez utóbbi szerepet szívesen elvállalnám.

- Arra nem lesz szükség - morgott Logan, azzal sarkon fordult és bement a házba.

- Nos, rendben - szólt végül a professzor. - Jean megmutatnád Kardfognak az utat a gyengélkedőig?

- Természetesen, professzor - szólt Jean, majd Kardfoghoz fordult. - Jöjjön utánam.

Azzal ő is bement az épületbe, nyomában Kardfoggal.

- És a többiek? - kérdezte Xavier Magnetótól. - Ők is kórházi ápolásra szorulnak? Vagy Kardfog túl nehéz volt neked?

- Nem, Charles. Azért hoztam őket ide, mert Kardfog támadás áldozata lett és nem akarom, hogy a többi emberemet is megtámadja valaki. Az intézeted biztonsági rendszere mellett ettől nem kell félnem.

- Tudsz valamit Kardfog támadójáról?

- Eddig nem beszélt róla. Tartok tőle, hogy sokkot kapott.

- Benézek hozzá.

A professzor bement az épületbe és az X-ek is követték a példáját.

- Hát akkor fiúk, - szólt Magneto a csapatához. - rendezkedjünk be.

Eközben a professzor megérkezett a gyengélkedőbe. Odagurult Kardfoghoz.- Nem akarsz beszélni a balesetedről?

- Borzalmas volt. Tettem egy frissítő túrát reggel a hegyekben. Egyszer csak sistergésszerű morgást hallottam a hátam mögül. Vaktában megtámadtam, hátralendítettem a karom és belemélyesztettem a körmeimet a testébe. És akkor kiömlött belőle valami... valami savas folyadék.

- Utána megnézted?

- Igen. Utána megfordultam, de addigra már mindent elterített az a folyadék. Mintha a vére lett volna.

- Láttál belőle valamit?

- Csak annyit, hogy fekete. Teljesen fekete. Ennyire emlékszem.

- Rendben. Ennyi mostanra elég is volt. Vissza tudnál találni oda?

- Hát persze. A kedvenc túrám útvonalán van a helyszín.

- Remek. Holnap elvezetnéd oda Hanket? Biztos tudna mintát gyűjteni.

- Talán.

- Akkor ezt megbeszéltük. Most pihend ki magad!

Azzal a professzor kijött a gyengélkedőből és Kardfog magára maradt a gondolataival és a támadás emlékeivel.