6. rész - Hullócsillag vagy UFO?

Vasárnap reggel Kardfog és Bestia elindultak Kardfog balesetének helyszínére, hogy Bestia vérmintát vegyen és megvizsgálja a tetemet. Időközben az X-ek és az akolitok kezdtek jól kijönni egymással, közös programokat szerveztek, habár együttélésüknek volt néhány hátulütője, főleg a reggelenkénti meghosszabbodott sor a fürdőszoba előtt.

A délelőtt folyamán megérkezett Magneto, nyomában Pietróval és Wandával. Amikor a professzor meglátta őket megkérdezte:

- Csak ők jöttek veled, Magnus?

- Reménytelen, Charles. Ők is csak azért jöttek, mert az apjuk vagyok. A többiek még mindig olyan makacsok, akár az öszvérek.

- Pedig most már tényleg igyekeznünk kell. A lények itt vannak Bayville közelében. Lemészárolták a martalócokat.

- Máris ideértek?

- Igen. Itt vannak a város-menti csatornákban...

- Ahonnan bárhol felbukkanhatnak - fejezte be helyette Magneto.

- Pontosan.

- Mistique-re talán hallgatnak. Küldd el Árnyékot, beszéljen az anyjával.

- Már megtettem, Magnus. Már csak reménykedni tudunk.

Kardfog és Bestia kora délután ért vissza. Bestiánál egy zöldessárga, zselészerű anyaggal teli fiolát tartott a kezében. Bevitte a laborba, ahol a professzor már várta.

- Amint látom, - kezdte az elemzést Bestia, miután nagyító alá tett egy kicsit a mintából. - ez nagyon erős sav volt. Olyan magas a koncentrációja, hogy bármilyen, Földön előforduló fémet képes szétmarni. De valamiért már elvesztette a hatását. Nem tudom, miért.

- De magát a lényt nem marta szét - mondta a professzor.

- A lényt nem, de figyelembe kell venni azt is, hogy a lény ezt a savat vérként vagy valamilyen védekező mechanizmusként használja. Ehhez a bőrének ellen kell állnia a savas hatásnak.

- Amint látom, nem találtátok meg a tetemet.

- Nem. Eltűnt. De úgy, mintha a föld nyelte volna el. Ez az egészben a legkülönösebb számomra.

Kurt már estefelé ért haza.

- Nem hallgattak rád, ugye? - kérdezte a professzor, amikor látta, hogy Kurt egyedül jött vissza.

- Egyszerűen kiröhögtek. Azt mondták, jobb mesét kell kitalálnom.

- Az baj. És az idő rohamosan fogy.

- Mondtam, hogy nem tudok garantálni semmit.

- Igen, megmondtad. De legalább megpróbáltad.

Időközben beesteledett. Felgyúltak az égen a csillagok. Az intézet lakói az erkélyről figyelték, ahogy néhány csillag elkezd mozogni az égen.

- Azok hullócsillagok - mutatta a professzor. - Nagyon ritka eseménynek lehettek most szemtanúi.

- Mindig szerettem volna közelről is megnézni egy ilyet - mondta Evan.

- Elintézhetem neked - szólt Magneto, majd kezét az égnek emelte, mire az egyik hullócsillag letért eddigi pályájáról és az intézet felé vette útját.

- Várjatok! - kiáltotta Wanda, amikor a csillag közelebb ért. - Ez nem is hullócsillag! Ez egy űrhajó!

- Hogy? - Magneto annyira megdöbbent, hogy még koncentrálni is elfelejtett. Az űrhajó megállíthatatlanul száguldott az intézet felé.

A becsapódás hatalmas robajjal járt. Az űrhajó akkora sebességgel csapódott bele az intézet kertjébe, hogy többször visszapattant és közben eszeveszett tempóban pörgött. Végül eltűnt a kert hátsó részében.