21. rész - A hős bukása

A királynő aludt, de amikor a mutánsok a harcos vezetésével beléptek a terembe, ébredezni kezdett. A harcos még kihasználta a megmaradt időt a szörny felébredéséig és magyarázta, hol vannak.

- Ez a tojásterem, vagy trónterem - tolmácsolt a professzor. - Ez az egész fészek központja, itt van a királynő. A bogarak szándékosan úgy építik fel a fészket, hogy a trónterem olyan mélyen helyezkedjen el, ahol már nem lehet elpusztítani a tojásokat anélkül, hogy a behatoló el ne pusztulna. A királynő egy tojócsövön ül, ami saját magától helyezi el a tojásokat. A királynő fejét pajzsszerűen veszi körbe a koronája, ami tovább növeli hatalmas termetét. Amikor alszik, teknős módjára behúzza ide a fejét.

A királynő időközben felébredt. Fejét kidugta a korona biztonságot nyújtó rejtekéből és a behatolók felé fordította. Két hatalmas karja, amelyek eddig egybeolvadtak a testével, most mellette lógtak. A mutánsok észrevettek még két kart, amelyek a királynő mellkasából nyúltak ki, de egyenesen előre mutattak, és szokatlanul kicsinek tűntek a királynő hatalmas testéhez képest.

A királynő sziszegéshez hasonló hangot adott ki, mire két oldaljáratból két másik bogár jelent meg, de nem támadtak, helyette fenyegetően a jövevényekre meredtek. A harcos azonnal a tettek mezejére lépett. Megpörgette lándzsáját és olyan testhelyzetben állt meg, mint aki egy suhintással mindjárt kettészel egy tojást. A mutánsok először nem értették mire volt ez jó, a királynő viszont újabb szisszenésekkel visszaküldte szolgáit a járatokba.

- Döbbenetes - szólalt meg a professzor. - Bármit megtesz, csak ne bántsd a tojásait.

A harcos viszont mutatóujjának egy mozdulatával maga mellé hívta Pyrót, körbemutatott és megismételte a professzor utolsó fél mondatát:

- Bántsd a tojásait!

Pyro elmosolyodott, majd egy szempillantás alatt lángtengerré változtatta a tojástermet. Egytől egyig felgyújtotta a tojásokat. A királynő, mintha komolyan érezte volna gyermekei kínját, eszeveszett sikoltozásban tört ki, karjai céltalanul csapkodtak. A harcos leállította Pyrót, majd a mutánsokhoz fordult, rámutatott a bal csuklóján lévő panelre, feltartotta ökölbe szorított kezét, végül hirtelen kinyújtotta ujjait. A professzor azonnal fordított:

- Ez egy bomba - mondta, a többiek nem kis ijedelmére. - Beállította, hogy ha halálosan megsérül, 32 másodperc múlva felrobban. Addig ki kell jutnunk a csatornából, mert hatalmas pusztítást tud okozni. Innen lentről még egy 2 méter sugarú lyuk is lesz a felszínen, pedig nagyon mélyen vagyunk. A csatornát pedig széltében is, hosszában is kitakarítja. Én azt mondom, kezdjünk el futni most.

A mutánsok rohanni kezdtek visszafelé a járatban. A professzor tolószékét Magneto lebegtette maga előtt. Időközben a királynő abbahagyta sikoltozását, és inkább letépte magát a tojócsőről. Most a harcosra, mint egyetlen ott maradt behatolóra meredt, akinek meg kell fizetnie gyermekei tűzhaláláért. Négy méteres magasságával, majdnem kétszer akkora volt, mint ellenfele, de a harcost ez nem izgatta. Elhatározta, ha másért nem, maga miatt, hogy szembeszáll a királynővel, ezzel visszaszerezve fajtársai közti becsületét, amit akkor vesztett el, amikor a professzor megmentette az életét. Várt, hogy a királynő kezdeményezzen. Nem is kellett sokáig várnia.

A királynő elindult a harcos felé. Látszólag nem nagyon zavarta a tűz. Első támadásával azonnal talált; izmos farkával teljes erőből oldalba találta ellenfelét, aki ettől a falnak repült és leesett a maszkja, így újra láthatóvá vált nem igazán szívderítő arca. A harcoson látszott, hogy megviselte a támadás, de gyorsan talpra állt és lándzsájával a kezében rohanni kezdett a királynő felé. A hatalmas monstrum újra lecsapott a farkával, a harcos viszont egy jól időzített ugrással kivédte, egyben jó támadópozícióba került, sikerült felugrania a királynő fejéig, majd a levegőben elfordult és lándzsájával oldalról keresztüldöfte ellenfele fejét. A királynő egy-két percig vonaglott kínjában, végül eltörte a lándzsát és ismét szembefordult a harcossal. Farkának következő támadása ismét talált; ezúttal viszont nem oldalról, hanem szemből. Most a királynő döfte keresztül a harcost, méghozzá a hasát, majd a levegőbe emelte, a saját fejével egy magasságba. Lassan kinyitotta a száját, mire láthatóvá vált a fogakban végződő rágószerv. Foszforeszkáló, zöld vér fröccsent, amikor a királynő rágószerve átszakította a harcos koponyáját. Ezzel egy időben viszont a bomba időzítője is ketyegni kezdett.

A királynő ezután farkának egyetlen mozdulatával eldobta a harcost és a mutánsok után indult.