22. rész - A rémálom vége

Időközben a mutánsok folytatták útjukat a felszín felé. Igaz, reménykedtek benne, hogy a harcos legyőzi a királynőt és ez a rohanás leginkább egy kis testedzésnek tudható majd be, mégis igyekeztek, mert tudták, meg van rá az esély, hogy a királynő győz, akkor pedig fél percük van, hogy elérjenek egy fedelet és kimásszanak a csatornából.

Ahogy elhagyták a hatalmas elágazást, ahol régebben szétváltak egy kis időre, egy újabb bogár iramodott utánuk. Ez a bogár viszont nem annyira suhant a plafonon, inkább egyik falról a másikra ugrált, úgy haladt előre. Már csak fél méterre volt a sort záró Lance-től, de kinyitotta a száját, meglepve az üldözötteket. Rágószervét kilökve sikerült elkapnia Lance lábát, aki ekkor már sejtette a különös viselkedés okát.

- Evan, segíts neki - kiáltotta a professzor. - Próbáld eltalálni a nyelvét.

Evan tüskéi eltalálták és elszakították a bogár rágószervét. A lény ugyanúgy felvisított, mint a királynő, időt hagyva ezzel a mutánsoknak, hogy tovább fussanak.

- Ez a bogár Varangyból kelt ki? - kérdezte Magneto.

- Igen - felelte a professzor. - A harcos megmondta. Bárkiből, sőt, bármiből kikelhetnek, ez pedig befolyásolja a külsejüket és a viselkedésüket.

Elértek egy csatornafedelet. Amikor már csak Pyro és Gambit maradtak lent, a királynő utolérte őket. Pyro felküldte Gambitot, majd lángokkal megpróbálta feltartani a szörnyet. Végül ő is felkapaszkodott egy létrán és pár másodperc múlva már a felszínen volt.

- Itt a királynő. Futás! - kiáltotta.

Ebben a pillanatban hatalmas robaj törte meg az éjszaka csendjét. A harcos bombája felrobbant. Amikor a mutánsok lenéztek a csatornába, még látták, amint a királynőt elviszi a robbanás ereje. Az úton felrepedt az aszfalt.

Mindez már egy éve történt. Azóta senki sem hallott bogarakról, akkor mind elpusztult. Majdnem minden visszatért a régi kerékvágásba. A mutánsok újra iskolába járnak, habár az elvesztett barátokat nem pótolhatja senki. Mistique, újra felvette az iskola igazgatónőjének szerepét. Az X-ek is lassacskán elfejtik a történéseket, viszont a harcos két gondolatát nem tudják elfelejteni:

`A fajtámból néhányan mindig is itt voltak’, ` A bogarak számára csak idő kérdése és bárhová eljutnak a világegyetemben.’

A két mondat naponta legalább hatszor átfut az agyukon és ilyenkor maguktól mindig megkérdezik:

- Mi lesz, ha az idegenek visszajönnek.