-Kitty én igazán nem akarlak sietettni vagy ilyesmi,de már csak tíz perc van sulikezdésig!

-Pillanat!!Ott van a törikönyvem!Mögötted!Ne,ne fáradj!Átfutok rajtad!!Ne mozdulj!

Az egésszel csak egy baj volt.Utálom,ha Kitty átrohan rajtam.Nem volt mit tennem.De azért kinyújtottam a kezem,mintha le akarnám blokkolni az erejét,vagy ilyesmi.Már csak egy méterre volt tőlem.Vártam azt a pillanatot,mikor átfut rajtam,de a pillanat nem jött el!Kitty nekem futott és mindketten elterültünk a földön.

-Auu-nyögte Kitty.

-Kemény a fejed!-mondtam én.

Kitty előbb állt fel,mint én és megcsóválta fejét.

-Én ezt nem értem -mormogta.-Én átalakultam!Át kellett volna futnom rajtad!

Én nem szóltam semmit.Csak feküdtem a padlón és gondolkodtam.Majd felültem.

-Kitty..én csináltam!Asszem.Blokkotam az erőd.Vagy valami ilyesmi.

-Miazisten!

-Kitty!

-Bocs.De az hogy lehet?Mármint,hogy csináltad?

-Nem tudom.Ha tudnám...Mindegy.Próbálj meg bemenni a szobába!

-De ez Kurt szobája!

-Nem baj!Menj be a szobába!De ne az ajtón kersztül!Hanem a falon!

-Rendben,ha te akarod..

Megpróbálta.Nem sikerült.Mindketten hatalmasat sikítottunk.

-Nyugi,nyugi,nyugi.Ennek biztos van valami magyarázata.Lehet,hogy csak elszállt az erőd.

-Persze,valószínű.

-Én sem gondoltam komolyan.

-Add vissza!Hallod,oldd fel a blokkolást!

-De én nem tudom hogy kell csinálni!

Mérgesen rám nézett.

-De megpróbálhatom.

Erősen Kitty-re és az elvett erejére koncentráltam.Meg arra,hogy visszaszálljon belé.

-Na?Sikerült?

-Nyúlj át rajtam!

Becsuktam a szemem.És Kitty átnyúlt a hasamon.

-Te jó ég!-suttogtam.

-Ne ess pánikba!Csinálj bármit csak pánikba ne ess!!

-Hogy ne essek pánikba?Jelentkezett egy új képességem és ne essek pánikba?!Te meg vagy huzatva!!

-Na látod,erről beszéltem.

-Kitty!Ne mondd el senkinek!Nem szabad nekik megtudni!

-Úgyis ki fog derülni.Ha használod,azt jelzi a cerebro.Vagyis szívtad.

-Nem baj.Mi van,ha nem én csináltam.Csak véletlen az egész.De majd délután kísérletezünk!Már megint el fogok késni!!!