- Szóval, kölykök, jól elkényelmesedtetek a ’’szünidő alatt” – összegezte Logan Rahne és Jubilee* teljesítményét – Na, menjetek, látom, már most kivagytok. De holnap ugyanitt folytatjuk!

A két lány szótlanul távoztak, hiszen már az is minden erejüket felemésztette a kimerítő edzés után, hogy egyik lábukat a másik elé helyezzék.

 - Nem dolgoztatod meg őket túlságosan? – kérdezte Xavier professzor, aki épp feléje igyekezett – Nem akarjuk elvenni a kedvüket az X-menektől, hisz még csak most jöhettek vissza.

 - Ne aggódj, Charles. Ezt az akadálypályát régen nagyobb gond nélkül megcsinálták. Egyébként nincs velük baj, majd gyorsan szintre hozom őket.

 - Rendben, de csak finoman – ekkor a professzor hirtelen a fejéhez kapott.

 - Mi az, mi történt? – kérdezte Logan rosszat sejtve.

 - Nem tudom – nézett rá Charles – Kitty próbált valamiről kétségbeesetten üzenni, de megszakadt vele a kapcsolatom. És képtelen vagyok újra megtalálni.

 - Kitty? – pillantott az órájára a férfi – Neki hamarosan haza kell érnie.

 - Igen. Talán útközben valami gondja akadt. Én megkeresem a Cerebróval, te…

 - Én pedig körül nézek a városban – fejezte be Logan – és már futott is a garázs felé. Szerencsére az egyenruhája már rajta volt, így nem kellet ezzel húznia az időt. Útközben összefutott Vadóccal.

 - Nem tudod, hogy hol van a Törpe? – kérdezte.

 - Kitty? Nem, de Kurttel kell haza jönnie – válaszolta Vadóc kissé értetlenkedve – Miért? – de Logan már tovább is rohant.

Fölpattant a motorjára és elhajtott a városba. A főúton az iskola felé vette az irányt, és nem sokkal később Kurt szaga alapján megtalálta azt a sikátort, ahol a fiú még mindig eszméletlenül feküdt.

 - Charles! – üzente az Intézetbe a távbeszélőn, miközben megvizsgálta a fiút – Kurt meg van, de egy dobónyíl kiütötte. Kittynek viszont nyoma sincs, csak egy nagy lyuk van a földben.

 - Nem érzel semmit?

 - Nem. A környék nem a legtisztább, így nem tudom kiérezni az idegenek szagát. És a Cerebro?

 - Semmi. Kitty nem használja a képességét. Kicsit még nézz körül, de aztán gyorsan hozd haza Kurtöt. Ő biztosan tud valamit.

 - Rendben – válaszolta Logan, majd felemelte a fiút, de ekkor látta, hogy Kurt egyik bokája bele van süppedve a betonba. Ezt látva rájött, hogy nagyjából mi történhetett a fiatalokkal. Először Kurtöt találta el az a vacak, aztán Kittyt, de ő még megpróbált elmenekülni a Manóval együtt. A lány bele is olvadt a földbe, de őt kiszedték, a fiút viszont itt hagyták. Tehát csak Kitty kellet nekik. Ez a logikus következtetés túl sokat nem segített, sőt az egészet csak még rosszabb fényben világította meg: Kittyt elrabolták.

 Farkas felbecsülte Kurt lábfejének helyét, majd óvatosan körbe vágta a karmaival a betont.

- Szóval, nem láttál semmit – mondta a professzor.

Egy órával a történtek után kikérdezték a még némileg kába Kurtöt. A lábáról a betontömböt hamar le tudták szedni, hála Bobby fagyasztásának, de az altatóméreg ellenszerét csak később tudta megtalálni Bestia.

 - Én még mindig nem értem, hogy mit kerestetek abban a sikátorban – füstölgött Logan – Arról a helyről ordít, hogy kiváló rajtaütési hely.

 - Mi csak le akartuk rövidíteni az utat – motyogta Kurt, mert meg akarta őrizni Kitty titkát, de erről hirtelen eszébe jutott valami – De előtte nem sokkal láttuk Lance Alverst!

 - Lavinát? – morogat Logan, és már indult is ki felé a kórházi szobából – Akkor van egy randim a Testvériség Panzióban.

 - Várj, megyek én is – kászálódott ki az ágyból Kurt.

 - Szó se lehet róla Manó!

 - De én tudom, hogy igazat mond vagy sem, hisz ott voltam! – makacskodott Kurt – Kérem, Professzor!

 - Jól van Kurt – adta meg az engedélyt Xavier, miután látta a fiú elszántságát – de ne legyetek túl kemények. Én nem hiszem, hogy Lance lett volna, de talán látott valamit.

 - Bízd csak ránk Charles! Megoldjuk mi…

Lance épp gitározott, amikor Árnyék és Farkas váratlanul megjelentek a szobájában. De tenni ellenük nem tudott semmit, mert Farkas hihetetlen gyorsasággal felkapta a székből, és a falhoz nyomta.

 - Hol van Kitty?- kérdezte fenyegetően – Egy apró kis földmozgás, Alvers, és a kezedbe adom a füledet.

 - Nem tom…- préselte ki magából, ami kész csoda volt, tekintve, hogy levegőt is alig kapott.

 - Nem kérdezem meg még egyszer- csapta ismét a falhoz Farkas.

 - Tegnap óta nem láttam – nyögte ki Lance, amint újra lélegzetet kapott.

 - Ne hazudj! – kapcsolódott be a ’’beszélgetésbe” Kurt is – Láttunk ma délután nem messze az iskolától.

 - De én tényleg nem tudom! Különben is, miért bántanám Kittyt?

 - Féltékenységből! – vágta rá Árnyék, aztán rá jött, hogy elszólta magát, még ha nem is a szó teljes értelmében.

 - Micsoda? – zavarodott össze végleg Lance, és Logan is kérdőn nézett rá. Lance azonban hamar felfogta, hogy mit is jelenthet ez, és a mérgétől mozogni kezdett a föld:

 - Te rohadt szőrgolyó, kikezdtél a barátnőmmel, és még engem akartok agyon verni? – üvöltötte magából kikelve, mire a talaj egyre hevesebben kezdett rázni. Farkas erre elengedte, hisz tudta, hogy Lavina igazat mondd, és Árnyékhoz ugrott:

 - Erről nem szóltál – mondta, de aztán annyiban hagyta a dolgot, mert Lance hangját hallva a Testvériség többi tagja is megjelent – Bocs, de erre most igazán nem érünk rá, mennünk kell – azzal elteleportáltak.

* : ők újra csatlakoztak a X-ekhez (Ascension II.)